"Ott, a kis garzonban alakult ki bennem az is, hogy ez a szakma jóval több annál, mint hogy az ember álla színpadon és szórakoztatja a nézőket. Sokkal inkább a közvetítésről szól, ami úgy működik, mint a prizma a fény alatt. Ha a tested és a lelked is alkalmas rá, akkor csak beállsz a fény alá, és közvetítesz. Így nem belőled születik a művészet, hanem általad. Azt a fényt persze színészként lefordítod hangokra, gesztusokra, bármire amit átadhatsz a közönségnek. Nézd meg Bachot vagy Mozartot. Az egyik tiszta isteni energia, a másik meg maga a virtuozitás. A színpadon azért játszhatsz el például olyan tüzes szerelmet, amelyet még nem is tapasztaltál,mert nem az kell hozzá, hogy megéld, hanem az, hogy alkalmas legyél arra, hogy átadd az élményt."Nagyon szép, tiszta gondolat... és ha jobban belegondolunk, valójában mindannyiunknak ez a feladata: közvetíteni. Ehhez nem kell Mozartnak vagy Bachnak lenni, de még színésznek sem. Mindannyian prizmák vagyunk, csak meg kell találnunk azt a fényt ami alatt ragyoghatunk. Minél inkább rájövünk erre, minél inkább tudatosítjuk, annál könnyebben rá fogunk találni. Ha rálelünk a utunkra és azon haladunk tovább, egyszer csak ott fogjuk találni magunkat a fényben. Mindannyian a fény szülöttei vagyunk, de a Földön az a dolgunk, hogy prizmaként viselkedjünk...
A karmáról Pindroch Csaba megközelítésében - érdemes ezen is elgondolkodni:
"Ha ma nem dohányzol, holnap nem köhögsz, és ha ma nem rúgsz meg engem, akkor holnap téged sem fognak. Azt már én gondoltam tovább, hogy ha valakivel jót teszel, másnap megint jó történik,mert az illető továbbadja másnak. Jót tenni szerintem nem önzetlenség, hanem befektetés. Ha én újra lent leszek a földön, talán egy idegen fog nekem segíteni - akkor amikor igazán szükségem lesz rá..."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése